---

Budavári Zsuzsa, 2008. 10. 30.

A rajzolás a gyermek számára maga az alkotás, a kreativitás lehetősége. Ezzel fejezi ki legkönnyebben önmagát, ezzel mondhatja ki azt, amit szóval nem tud, nem mer. A rajzokat ugyanis a gyermek tudattalanja igazgatja, sugallja. Az ő képzetében minden mindenné átalakulhat. Amikor rajzol, csak önmagára figyel. A rajzolás pillanatában számára nincsenek a felnőttek számára olykor elviselhetetlen törvények, nincsenek előítéletek, nem az objektív ábrázolás szándéka vezeti. (Egy hétvégi kirándulás emlékeként készült rajzon a falevelek pirosak, vagy narancsszínűek - s a felnőtt akkor okos, ha ilyenkor nem jegyzi meg, hogy a falevelek színe zöld, ő ugyanis már nem emlékezik arra, hogy fantáziánkban az öröm színe milyen is!)

A rajzokon használt színek azonban másról is beszélnek. Minél élénkebb színnel rajzol meg valamit, annál erősebb érzelem fűzi ahhoz, amit megrajzolt.

Fejlődésének korai szakaszában / 3-5 éves korban/ pillanatnyi hangulata határozza meg színválasztását. Közömbösek az arányok, irányok. Csak később, az 5 éves kort követően kezdi néhány részletben a színnel is utánozni a valóságot. Ekkor rajzolja pirosra az emberalak száját, kékre a szemét, barnára vagy feketére a haját. A valóságnak megfelelő arányok, színek csak 7 éves kora körül jelennek meg, csak ekkor jelenik az az igény, hogy utánozza a valóságot rajzán.

A rajzolás korai szakaszában a színezés azonban nemcsak arról szól, milyen a gyermek pillanatnyi hangulata, hanem arról is, milyen mértékben követi, fogadja el a szabályokat, milyen mértékben alkalmazkodó. A rajzfüzetek nyomtatott almái, napocskái vastag keretbe foglalva jelzik, hol a határ. Fegyelmet, önirányítást követel a vonalnak mint határnak betartása . Ám az sem mindegy, miként satírozza be az ábrát. Ha egy irányban húzza a vonalakat, jól tud alkalmazkodni, érzelmeit is, magatartását is fegyelmezi, szabályozza. Ám ha egy ábrán belül a színezés többféle irányú, azaz ahogy tetszik neki, arra megy, arra vezeti a ceruzát, akkor a feladatot is akkor hajtja majd végre, ha neki arra kedve van. A szülők feladata ekkor az, hogy a gyermek számára tetsző motivációt fogalmazzon meg, hiszen látható, az ő akarata is döntő. Ennek az akaratnak erejét, súlyát a rajzolt vonalak nyomatéka is jelzi. Ha azt tapasztaljuk, hogy a papír erőteljesen benyomódik a vonal nyomán, már látjuk is magunk előtt, hogy gyermekünk miként közvetíti felénk - olykor dühösen, de mindenképpen nagy energiával - akaratát.

 

A színek szimbolikus értelmezése

Ha kézbe veszünk egy színes gyermekrajzot, magunk is tapasztalhatjuk, hogy miként hat ránk színeivel. Milyen vidám!- mosolyodunk el, vagy éppen: mitől ilyen szomorú?- kérdezzük. Lényeges tehát, hogy mi felnőttek tegyük lehetővé, hogy a rajzeszközök színes skálája a gyermek rendelkezésére álljon. A grafit és színes ceruzák jó minőségűek legyenek, ha lehet, 24 színű legyen a zsírkréta készlet, vastag és vékony filctollak, színes kréták is legyenek keze ügyében. Érdemes festésre alkalmas eszközöket is beszerezni, mert több árnyalat alkotására alkalmasak, kifejezőbbek, mint a ceruzák, filcek. A vízfestékkel bánni nem túl egyszerű, de micsoda öröm, ha a kicsi gyermek ujjacskájával először alkot! Az olajfestékek kevésbé maszatolódnak, de szülői segítséget kíván az ecsetek tisztogatása.

Milyen üzenetet hordoznak a színek? Magunkon is lemérhetjük. Ne feledjük: minél gazdagabb a színskála, minél élénkebbek a színek, annál gazdagabb az érzelem , amelyet közvetít a rajz.

Az érzelmi melegség színe a narancs . Egészséges energiateltség, vidámság, boldogság jele a rajzon. Ha túl domináns ez a szín, kismértékű, egészséges agresszivitás jele is lehet.

A sárga a fény, az erős tudatosság, a magabiztosság jele, egészséges apai hatás tükre. Ám nem mindegy, hogy a napocska színe vörösbe hajló sárga, vagy éppen hideg citromsárga.

Ha a lapon túl nagy felületet foglal el a fehér szín, túl sok a gyermektől idegen én-terület. Bizonytalanságra is utalhat. A fekete a szomorúság, komorság színe, de ha a naranccsal, vörössel fordul elő és a lapon ezek a domináns színek, agresszióra való hajlamot fejeznek ki.

A kék a nyugalom, a békesség, a szeretet, főként az édesanyához való gyengéd szeretet színe. Ám ha erős indigókék árnyalatot kap, a családon való zsarnokoskodás jele ( természetesen csak akkor, ha a lapon ez az uralkodó szín!).

A zöld összetett szín, az anyához fűződő szelíd kék-szeretet és az apához kapcsolódó tudatosság sárgája hozza létre - ha e kettőt keverjük, akkor kapjuk a kettejük harmóniájára utaló, a gyermek belső, korának megfelelő érettségének jelét. A zöld színt kedvelő gyermek segítőkész, másokra is figyelő, környezetében is az egyenlőséget, igazságosságot, harmóniát tartja fontosnak. A természet színe is a zöld, a barná val együtt, mely a megbízhatóság jele. A gyökerek, a családhoz való biztonságos kötöttség illetve ennek az érzelmi kötöttségnek a vágya jelenik meg e színben.

A lila színt kedvelők izgalmas egyéniségek, ám érzelmi támaszkeresésük is jellemző. Ha ez a szín uralkodó, önzésre, hatalmaskodásra is utalhat. A rózsaszínt kedvelő gyermekre erős érzékenység, az érzelmi kiszolgáltatottságtól való félelem jellemző.

Budavári Zsuzsa
okleveles grafológus