Grafomesék- Élettörténetek a kézírásban

Gyakran kérdezik a tanítványaim: mit tudsz a grafológiai elemzés sorsáról? Mit tudsz az írásminta írójának későbbi történetéről? Hatott-e, változtatott-e valamit a levél írójának életén az a tanács, amelyet adtál? S bizony gyakran adom azt a választ, hogy nem kaptam visszajelzést.

Ám a kérdés mindig is vonzott. Mi bírhat rá egy embert, hogy besúgó legyen  hosszú éveken át? Jelentéseit látván megrendítő emberi sors bontakozik ki a szemem előtt.

Más korokból Szendrey Júlia naplóját, verseit olvasva az utókor kegyetlen ítéletét próbálom módosítani.

A mai este történetének útját azonban a fiam jelölte ki . Legutolsó elemzésemről meséltem neki csak vázlatosan, a kérdéseim, gondjaim fogalmaztam mondatokba.  Ő pedig folytatta az én személyiségrajzomat valami mással: egy másik szereplőről beszélt, valakiről, a főhős édesanyjáról, akinek alakja csak utalásokkal rajzolódik ki az elemzésből. Mégis oka és magyarázata ő, a főhős életének alakítója volt. A fiam tette fel a kérdést is: milyen mélyen látod azoknak az embereknek az életútját, akiket vizsgálsz?

Életút? Embersors? Élettörténet? Így módosult a feladatom.

Erre szeretnék néhány példát mutatni ezen a találkozón: GRAFOKLUB 

                                                                                   Budavári Zsuzsa