Mit árulnak el rólunk a lap széli firkáink?

Unalmas értekezleteken, érdektelen előadások közben, telefonkapcsolásra várva firkálgatunk, firkálgatunk. A gyermekek füzete tele van rajzokkal. Mikor keletkeznek az ábrák? Ha a tanítási óra nem köti le a figyelmét, vagy éppen akkor lesz rajzolhatnékja, ha nagyon feszült. A rajz mindenképpen hasznos, hiszen levezeti a bennünk lévő feszültséget, szórakoztat addig, amíg várakoznunk kell.

Miről beszélnek e rajzok?  Tudatos működésünk eredménye ugyan, de vele egy időben a tudatalattink üzenete is. Nem mindegy, hogy egész lap áll rendelkezésünkre a rajzolgatásra, vagy csak könyvünk, füzetünk pici fehér felülete. 

Ha a papírlap nagy felületet kínál, és mi mégis csak kicsi rajzocskát  készítünk, (különösen akkor, ha írás közben betűink nagysága is meglehetősen kicsike):

Ön kissé szorongó, kissé magányos alkat. Nehezen kezdeményez kapcsolatokat, s ha Önt szólítják meg, bizonytalan, gyanakvó.

Ha rajza a lap nagyobbik  területét betölti : Ön nyitott a kapcsolatokra, többnyire jókedvű,az élet napos oldalát kedvelő személyiség.

Ha rajza a lap felső harmadát tölti ki: gazdag fantáziával megáldott, a szellemi érdeklődést előnyben részesítő személy. Nem a gyakorlati feladatok vonzzák, hanem azok, amelyeket gondolkodva kell megoldania. 

Igazi ösztönlény, aki a lap alsó harmadát rajzolja tele. Fontos számára minden, ami az anyagiakkal, szexualitással kapcsolatos. Szeret jókat enni,  a test örömei foglalkoztatják. 

Az sem mindegy, hogy ha a rajz erősen balra húz: az ilyen rajzoló számára fontos a család, a múlt és önnön érdekei befolyásolják döntéseit, szívesebben támaszkodik a maga tapasztalataira.
 

Szemben azzal az emberrel, akinek rajza inkább a papír jobb oldalán helyezkedik el. Aktív, lendületes, a világra nyitott, a kapcsolatok felé befogadó ember rajza ez. Nyitott az információkra, szívesen tanul, az  új ismeretek gyors lépésekre sarkallják.

A vonalakat és ábrákat rajzolók intim kapcsolataikról, nyíltságukról vagy éppen tartózkodó zártságukról vallanak. Az sem mindegy, hogy milyen nyomatékkal rajzoljuk a vonalakat. Az agresszív ember nyomatéka nagy, csaknem átszakítja a papírt, az alig látszó vonalak gyengeségre, szorongásra, gátlásokra utalnak. 

Ha az ismétlődő motívumok füzérre hasonlítanak, nyílt, kifelé forduló, extrovertált emberről szól a rajz.

Az árkádra hasonlító motívum alkotója  inkább befelé forduló, zárt személyiség.

A kacsok, indák alkotója hajlékonyságával, rugalmasságával tűnik ki embertársai közül.

Aki köröcskéket rajzolgat egymás mellé, szeretné, hogy minden, amit alkot, tökéletes legyen.

Ám ha besatírozza e köröket, szeretné, ha magáénak tudhatna olyan javakat, amelyekre egyelőre csak vágyik. Uralkodni szeretne, alantas ösztöneit egyelőre azonban féken tartja.