Az identitás és a grafológia

Az identitás kialakításának intenzív szakasza a kamasz korra tehető. Ilyenkor kell az embernek kitalálnia ki is ő, hogyan tud jelen lenni az élet különböző területein. A kamaszok sok mindent kipróbálnak ebben az időszakban, ami szülők számára néha hajmeresztő. Ezen keresztül jutnak el odáig, hogy megtalálják, mi is illik hozzájuk, kik is ők valójában. Az íráskép néhány hónap alatt változhat, mintakövetésről mintakövetésre válthat, illetve jellemző az erős hangulati ingadozást mutató dőlésingadozás, kiegyensúlyozatlan sorvonal tartás, jelentősen változó betűméretek.

Ilyenkor januárban gyakran előkerül a pályaválasztás kérdése, milyen fakultációra jelenkezik a ‘’gyerek’’, mi érdekli, mit  lenne hasznos tanulnia?

Ez a kereső állapot manapság egyre jobban elhúzódik, még az egyetemisták is évekig keresik az önmagukat. Ilyenkor már inkább a szakok között, mint a hajszínek vagy az extrém csoportdivatok között vacillálnak, de még mindig keresik az identitásukat egy másik szinten.

A pszichológia a fiatal felnőtt kor végére teszi a folyamat nyugvópontját, a személyiségstrukturánk rögzülését, kézírásunk is nagyjából erre a korra érleli ki azokat az alapvető jegyeket, melyek a későbbiekben már kevésbé módosulnak, így egy életen át egyénivé, ránk jellemzővé válik kézírásunk.

Ezek közül a legfontosabb talán a zártság-nyitottság megjelenése a formákban, a betűméret belső arányai, az írástempó, az egyszerűsítés vagy bonyolítás tendenciái és az írásnyomás. Ezek mind személyiségünk mélystrutúráiról, gondolkodásunk alapjellemzőiről, motívációink irányáról vagy energia készletünkről tudósítanak.

Hogy mekkora a betűméretünk, az az önbecsülésünkkel együtt némileg változhat, a stabilitás, ingadozás jellemzői lelki állapotunk függvényei, hasonlóan bizonyos formai jellemzők, torzulások megjelenéséhez az írásképben.

Mindez azért fontos, mert az írás hordozza a bennünk lévő állandót és a folyamatosan változót is, így pontos képet kaphatunk a személyiség adottságairól, képességeiről és aktuális lelkiállapotáról is.

Épp ezért a grafológus tanácsadó hasznos lehet a nehezen eldönthető pályaválasztási helyzetekben is.

Az identitás keresés nem zárul le a kamaszkorral vagy a fiatal felnőtt korral. Az identitásunk változik, amint egy új élethelyzetbe kerülünk, egy új társaságba, munkahelyre. A fiatal cserfes lányból előbb utóbb anyuka is lesz, anyós, nagymama. Ezeket a szerepeket is integrálnunk kell a személyiségünkbe, énképünkbe, így identitásunk is folyamatosan formálódik, hol intenzívebben, hol kevésbé intenzíven. Ha nehezen küzdünk meg épp soron lévő életfeladatunkkal, akkor felszínre törnek az identitás kérdései.

Az intenzív szakaszokban keresgélünk, keressük a válaszokat, hogy akkor ki is vagyok valójában? Lehet, hogy nem is olyan vagyok, mint amilyennek gondoltam magam? Hogyan tovább?

Ilyen időszakban sokan fordulnak grafológushoz, diagnosztához, hogy segítsen megtalálni önmagát. Valaki mondja már meg végre ki, is ő valójában?

A kérdésre mindenkinek magának kell megadni a választ, de az útkeresésben hasznos tanácsadó tud lenni egy avatott kézírás szakértő, grafológus, aki objektíven tudja látni az írásunkban megmutatkozó személyiségünket, a bennünk rejlő lélek rezdüléseit.