Graffiti grafológus szemmel
November 14, 2016

Sokszor kezdjük úgy mondandónkat, hogy már a régi görögök vagy rómaiak is …. A graffitikkel kapcsolatban is helytálló a megállapítás, hogy bizony már ők is megnyilvánultak ilyen formában.
Herculaneumban vagy Pompeiben szép számmal találunk ilyen falra íródott közléseket a vulkáni hamutól konzervált állapotban, amelyek tartalma az egyszerű kijelentésektől („Phileros egy eunuch!”) kezdve a mély érzelmekről tanúskodó vallomásokig („Nem adnám a férjemet, a világ minden kincséért sem!”) széles témakörben terjed. S a nagyobb hatás érdekében esetenként a képi illusztráció is megjelenik!
Manapság lépten-nyomon találkozhatunk graffitikkel. A szociális érzékenység inkább a vandalizmus, a bűntettek ellen fordul, a graffitiket igyekszik nem észrevenni, megtűri vagy egyszerűen a modern élet tartozékának tekinti. De mi az, ami az embereket arra készteti, hogy időnként akár durva, trágár szövegeket rögzítsenek köztéri megtekintésre? Erre egy szóval válaszolhatunk: az erő. Ez úgy működik, mintha rád ordítanának, a képedbe vágnának, s csak nézőpont kérdése, hogy ezt fenyegetően vagy humorosan teszik. A dolog izgalma valószínűleg a kockázatban rejlik, mint a fán megbúvó orvlövészé, aki úgy pusztít el vagy sebesít meg másokat, hogy közben nem kell éreznie a megtorlás félelmét. Bármilyen hatást is vált ki, tény, hogy a graffitik megrongálják, elcsúfítják az épületeket, s valamilyen polgári békétlenséget, nyugtalanságot szimbolizálnak.

Mi jellemző a graffitikra?
A graffitik mérete igazodik a rendelkezésre álló felülethez, így ez a jellemző grafológiai szempontból nem értékelhető. Általában középzóna dominánsak, aránytalanul kicsi felső zónával, mivel alkotóik a nagybetűket kedvelik. A többszörösen átrajzolt betűk gyakran az alsó zónába süllyednek, ami ösztöni indíttatást sejtet. Ahogy a tanár is a figyelem felkeltése érdekében nagyobb betűmérettel ír a táblára, mint ahogy normális lenne, itt is ez történik. Az eltúlzott nagybetűk a túlhangsúlyos én-t reprezentálják, azt az igényt, hogy ne lehessen nem észrevenni az írást. A nagy, feltűnően kiszínezett betűk kisebbségi érzések kompenzálását jelenthetik.
A szóköz távolság általában nagy, de a betűk gyakran torlódnak és méretűk a szó vége felé növekszik. Ebből nárcisztikus személyiségre következtethetünk, akit teljesen az önérdek vezérel, figyelmen kívül hagyva, hogy tettével mások tulajdonában kárt okoz. Graffitijával a többi ember határait sérti.
Előfordul, hogy cégek grafológus szakember segítségét kérik, hogy a mosdókban megjelenő graffitik alkotóját megtalálják. Az elkövetők mindig tagadnak, s szeretnek anonimitásba burkolózni. Adler ezt úgy jellemezné, mint „ijedős sunyiság”. Párhuzamot vonhatunk a névtelen levelek írói és a graffitisek közt. A zavaros érzelmek uralják őket, szeretnék a köz figyelmét magukra vonni, de ugyanakkor tartanak az azonosítástól, a felismeréstől.
A graffiti problémával foglalkozni kellene, de ennek tetemes költsége van. Egyetérthetünk abban, hogy ez egy antiszociális tevékenység, de eltávolításuk csak ideiglenes lenne. Az üres felületek csábítása olyan nagy, hogy a graffiti-alkotók ennek egyszerűen nem tudnak ellenállni.
Forrás: Jean Elliott: Artist or Assassin? Lecture for July 6th 2013-06-24



Featured Posts
Recent Posts
May 8, 2019
September 6, 2018
September 6, 2018
July 17, 2018
July 17, 2018
January 24, 2018
September 5, 2017
August 7, 2017
April 10, 2017